Mire a falevelek lehullanak...

"Mire a falevelek lehullanak, katonáink otthon lesznek!" - emlékszünk még erre a mondatra? Aztán 4 év esztelen öldöklés következett, milliók haltak meg, és egy ordas-nagy hazugsággal a végén átírták a határokat , a történelemkönyveket és vele együtt a jövőt is...

És nem csupán átírták, hanem törölték is! Egy másikat kezdtek el...

Akkor is úgy kezdődött, hogy az "újságok megírták, hogy...". Ismerős? A tv bemondta, az "akárki" azt mondta, hogy... És? Azért zárjunk be mindent és mindenkit, azért hordjunk maszkot, azért hagyjuk, hogy a szemünk előtt tönkretegyék az egész világot, mert "valaki azt mondta, hogy..."?

Milyen világ is lett itt? 

Nem ötlik fel senkiben, hogy: elég volt!!!

Elég volt a hazudozásból, a csalásból, a tehetségtelen, ostoba árulók élősködéséből, a rajtunk ülő semmittevők hatalom-ittas utasítgatásaiból, amit pusztán azért hajt végre mindenki, mert: "ez a törvény!"

Ez a: micsoda? Törvény?

Törvény csak EGY van! És azt az Atya "írta"! És nincs semmiféle földi hatalmasság, aki ezt átírhatná, felülírhatná vagy érvényteleníthetné! Nincs, értitek?

Ma valahol szóvá tettem, hogy egy értelmetlen, ostoba, gonosz, népellenes utasítást hajtott végre az egyik "hivatal" a "vírus-utasítások"-ra való hivatkozással. Azt a választ kaptam, hogy, ha nem tetszik, kezdjek fegyveres harcot! Komolyan? Bár, ha így jobban belegondolok... Hmmm...

Való igaz, vannak olyan hírek, hogy egyre többeknél telik be a pohár, és közülük néhányan már "más" megoldást is elképzelhetőnek tartanak... Persze, ez csak elmélet. Nyilván.

Az Atyám törvénye olyan világos és olyan egyszerű! Semmi mást nem kellene tenni, mint követni, betartani és eszerint menni előre! És ha valami az utunkat állja, akkor is továbbmenni, átmenni rajta, mert nem Isteni-törvény! Legyen az jogszabály, országhatár, mások negatív véleménye, hivatali rendelet, banki hazugság, fal, vállalati csűrcsavar, nehézség a kapcsolatainkban, akármi...

Volt valaki, aki a templomból kizavarta a kufárokat. "Cirkuszolt" a piacokon is és máshol is, és kérdezem én ennyi idő után is: igaza volt? Igen, igaza volt! Ebben teljesen biztos vagyok! Nem itt tartanánk, ha Őt követte volna az "emberiség"!

Ilyenkor azt szoktam írni, hogy talán még nem késő, talán még van remény, de most, ma, valahogy nem jön ide ez a mondat. Nem vagyok benne biztos, hogy menthető... Sajnos.

Annyira ideillik a refrén a dalból:

"Nincs segítség, nincs tovább!

 Nincs segítség, nincs tovább!"

És még valami, ami nagyon fontos, bár fájdalmas: az Atya akaratával nem lehet szembemenni, ezt jól véssétek a fejetekbe! Csúnyán ráfázik, aki csak azért is ellenkezik "vele"!

És most pár mondat valaki mástól, aki nem olyan lánglelkűen, nem olyan csapongva, nem olyan hevesen mondja a magáét, mint én, hanem jóval higgadtabban, emiatt talán kicsit érthetőbben is.

Nem mindennel értek egyet a gondolataiból, de alapvetően jó, amit ír:

"Nekem is van összeesküvés elméletem.

Nem vagyok vírus tagadó. Ezt szeretném leszögezni a legelején. Komoly felelőtlenség és tapintatlanság lenne ez tőlem. Részvétem azoknak a családoknak, ahol tragédia történt. Én is féltem az édesanyám a hajlott kora miatt. Nincs annál rosszabb, amikor valakit hirtelen ragadnak el tőlünk.

És minden elismerésem azoknak akik az egészségügyben harcolnak a helyzet hozta nehézségekkel és már-már embertelen túlterhelést kénytelenek elviselni. Főhajtás előttük.

De én most nem róluk szeretnék itt pár gondolatot megosztani. Nem is száj-karate szakkört akarok nyitni a virtuális portálon. Egyszerűen, csak le akarom írni amit én gondolok erről. Semmi célkereszt senkire. Egyszerű, de leplezetlen gondolatok.

Mivel… nem vagyok vak. Ostobának sem tartom magam, így nem tudok szájmaszkolt aggyal elmenni e mellett.

Egy korábbi írásomban, már ehhez a témához kapcsolódva említettem, hogy mit érzek a paraván mögött. Félelem-teszt. Intelligencia-teszt. Engedelmesség-teszt. Reakció-teszt. Ez volt a lényege a mondandómnak akkor, tömören.

Aki tanult stratégiát, az tudja, hogy a valódi támadást, mindig megelőzi egy felmérő támadás. Egy, amolyan „bekóstolás”. Ahol a támadó fél egy jóval nyitottabb és teljesebb képet kap az ellenfeléről. Ez volt az első hullám.

Ezután jön a valódi odacsapás. Ebben mindig az a cél, hogy az ellenfél térdre menjen le. Ez történik most.

Ezt kell követnie majd a többi hullámnak, ahol végül is az ellenfél addig van padlón tartva levegő nélkül, hogy végül mindenféle különösebb feltétel nélkül…behódol.

Joggal kérdezhető, kik a harcoló felek? A világelit és az emberiségnek hívott tömeg között zajlik ez a végtelen párbaj, hogy ne cifrázzam a dolgot. A harc teljesen egyenlőtelen feltételekkel folyik, hisz a tömeg nem is tud erről a folyamatos elme-gyarmatosításról, amit vele művelnek.

A COVID egy sötét ló, amit több nyereggel is felkészítettek, és most vágtára fogják. Meglovagolva a helyzetet, megkezdődött korunk egy sorsfordító történelmi epizódja.

Ez pedig nem más, mint a középréteg ellen való támadás. A felszabadultság elleni támadás.

A világelitnek már nincs szüksége a középrétegre. Több okból sem.

Első sorban, már megtették a dolgukat, eléggé felhizlalták a legfelső réteget. Másrészről a középréteg az, ahol a legtöbb láng fellobban a szellemben. Ez az a réteg, ahol a legtöbb emberi erény még meg tud jelenni és képes a lelket szárnyalóvá tenni. Itt van a legtöbb megvilágosodás, itt van a legtöbb kivirágzás. Ezért veszélyes egyre jobban a középréteg.

Itt azokat értem, mivel elég széles még mindig ez a sáv, akik egzisztenciálisan már stabilak, de megállni és hátradőlni mégsem fognak tudni soha. Talán így a legegyszerűbb megfogalmazni. Akik folyamatosan mozgásban vannak mind fizikailag és szellemileg, lelkileg egyaránt. Akik…tudnak még élni. A nyomorban nincs élet. A trónon sincs. Mindkettő erősen mérgezett levegőt lélegzik be, csak éppen más-más fajtát.

A hatalom dominó-rendszer szerűen építette fel világrendjét. De elég hatalmat csak magának tartott meg ahhoz, hogy szükség esetén beborítsa valahol a dominókat. Folyamatosan figyel, analizál, vizsgál, beavatkozik. Elég egy helyen felborítani a rendet, és az többszörösére dagad az egymásra épülő társadalmi szerkezetek miatt.

Bizonyos dolgokat még meg is enged maga ellen. Például, egy forradalom. De egy forradalom sem volt még sikeres az emberiség történelmében. Hiába van ez másképp leírva a történelemkönyvekben. Mindet felzabálta idővel a láthatatlan világelit.

Szép lassan kivéreztetik majd a középréteget. Lassan, de biztosan.

Jönnek majd mindenféle segélycsomagnak álcázott hitel-mérgekkel, de azok csak mélyebbre tolják majd a fuldoklókat.

A recept a régi. Az félelemérzés megteremtése, az ígéret arra, hogy ettől majd megszabadít, a jóságos megmentő képébe való belebújás, és a győzelem kihirdetése a végén. Ami természetesen a tömegekre nézve egy komoly vereség lesz. De addigra már más lesz a kép, és valóban el lehet majd adni sikernek. Mindig így csinálják, csak az eszközök, az összetevők változnak.

Támadás ez a felszabadultság, a szabadság ellen is. Hol vannak már a 90-es évek pozitív hullámai, amikor egyszerűen, egészséges volt az életérzés. Hol vannak az ezredforduló utáni fellángolások a társadalmainkból? Kiégtek.

Hol van a fény belülről? A legolcsóbb, értéktelen, szemétbe való dolgokat úgy tálalják, mintha azok komoly művészi, spirituális, vagy magas lelki mércéket érnének el.

Mostanra csúszott vissza az emberiség arra a szellemi szintre, hogy ezt a sztorit meg tudják vele etetni. Sajnos nincs másról szó, mint erről.

Módszeres volt a ráhangolás, és úgy fest sikeres is. Nem tudom, hogy a COVID természetes eredetű-e vagy ember által kreált vírus, de trójai falóként most tökéletesen használható.

Szinte végérvényes lesz az elszigetelődés. Végérvényes lesz egy meghatározó tömeg teljes elszegényedése. Végérvényes lesz a stresszel, a kilátástalansággal, a félelemmel való együtt élés. Legalább is addig, amíg szinte hozzá nem mutálódik az emberi jellem és természetesnek éli majd meg.

Igazából a döntésen múlik minden.

A hatalom úgy döntött, hogy ő hatalmas akar lenni. Ezzel együtt úgy döntött, hogy téged úgy nevel fel, hogy te mindig úgy dönts, hogy kiszolgáltatott maradj. És a tömeg meg is hozza ezeket a döntéseket. Úgy dönt, hogy szolgál. Úgy dönt, hogy nem akar tudni. Lemond a tudásról.

Többnyire minden döntés kérdése.

A siker döntés kérdése.

És a szegény sem azért szegény, mert annak született, hanem mert a magatartása, a magáról alkotott képe, és ebből kifolyólag a saját döntései szegényként tartják.

És itt most nem csak fizikai vonatkozásban értem a fenti összehasonlítást. Sőt!

A hatalom árkokat ásott a generációk közé. Ezek mára már nem is árkok szinte, hanem áthidalhatatlan szakadékok. Ez is elszigetelés, ugye-ugye!

Ezért hullik szét a társadalom. Családok nem értik egymást, már belül sem. És ami nem egységes az könnyen befolyásolható, formálható, akár egymás ellen is hangolható.

Talán jobban kellett volna szeretnünk a szabadságunkat. Jobban kellett volna figyelnünk egymásra, hogy miért hunynak ki bennünk a csillagok. Talán jobban kellett volna megbecsülnünk azt, amink volt. Akár csak egy tízpercnyi csendet a napfényben egy kávés csésze illatával a kezedben.

Amikor megyek az utcán, és nézem az embereket, egyre többször egy abszurd kép villan fel bennem. A maszkok…

Befogták a szánkat. Kuss van!"

KNK írása innen van.