Akár az összes dal kerülhetett volna a Csak hangosan! sorozatba, de a legtöbb mellé írok ezt-azt, így más címet kapnak. Tulajdonképpen nincs semmi jelentősége, sőt, tulajdonképpen semminek nincs jelentősége...
De azért valamit elmondanék.
Teljesen mindegy, hogy milyen sorozatban és milyen címmel teszem közzé az éppen kikívánkozó gondolataimat, ez nem a hatásvadász, kattintás- és lájkvadász megélhetési újságírás szégyenfalát szaporító honlap, itt csupán engem és az érzéseimet olvasgathatjátok.
Amúgy, nagyon köszönöm, ha érdemesnek találtok rá, hogy újra és újra ellátogassatok hozzám!
Az a nagy helyzet, hogy Nektek is be kell látnotok, hogy a "megtakarított létben, a megbabonázott lelketekkel" csak az orrotok hegyéig láttok el, legtöbben még addig sem!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy én átlátok a Csomolungmán, erről szó sincs, mielőtt valaki félreérti, amit írtam, de azért...
Szóval, amit mondani akartam, hogy miért került be a dal, szeretném kiemelni belőle a számomra legfontosabb mondatot, mint útravalót mára:
"Semmit nem ér a szó, amit nem szívből kaptam..."
Ennyi, ismertek, tudjátok, hogy komolyan gondolom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése