Véget ért az első felvonás. Mi van most?
A színházban szünet van, a darab a nézők elé engedett súlyos függöny mögött készül a második felvonásra!
A nézők kimehetnek.
Szünet van, tolongás, wc, büfé, kv, szendvics, nevetgélés, rég látott ismerősök vidám üdvözlése, - Ó, igen, minden rendben! Nálatok is? De örülök! - álszent mosoly, hazugság az egész, még mélyebbre merülés a giccstengerben...
Ne olvass, ne gondolkozz, és legfőképpen ne cselekedj, ugye? És Ti így is tesztek. Nagyon gáz! Gáz lesz, ami jön, vagy a gáz jön, ami lesz, ki tudja? Aki tudja, nem mondja, ha mondja, nem hisztek neki!
Nem hisztek senkinek, kimosták az agyatokat, format-c, ahol a c mást jelent!
De ez nem egyenlet, mint egykor a gimiben matekórán: teleírják a táblát az egyenlettel, majd kijön a vége: x=1. És? Kérdezem én: és? És akkor mi van? Mi az, hogy x=1? Hogyan tovább, mire megyünk ezzel? A matektanár csúnyán néz: dehát x=1, mit nem értesz? Ezen mindent, de hogyan tovább ezzel? És itt vége a történetnek, nem történik semmi ezután, x=1, de semmi több...
A megoldás a táblán marad, a krétapor lassan száll a föld felé a beszűrődő napfényben...
Minek a megoldása? A Fibonacci-számokat tudod, mert kellett, de, hogy ne írd alá a bank aljas szerződését, arra nem tanított meg senki! Svájci frank? Hol?
Hagyjuk...
Félidő van, szünet, büféidő...
De ez a "világ" 1-0-ra vezet...
1 megjegyzés:
Elismerésem!!!
Ez már művészet, a lélek művészete!!
Nagyon köszönjük !!
Hagyjuk....
Ne hagyjuk!!! Kell, hogy a Te gondolataid bombázzák az emberek elméjét!!
Kell, hogy hatása legyen!!
Kitartás!!
Megjegyzés küldése