Föltámadtam...

Materialisták, ateisták, a relativitás elméletet kizárólagosnak és legfelsőbbnek elfogadók és hasonló árnyékalakok: kérlek Benneteket, hogy most navigáljatok egy másik cikkre, ez az írás nem Nektek szól!

Köszönöm!

Óh, jaj annak, aki föltámad... - írja Ady 1910-ben. Már csak a napi 5 liter bor segít neki, de aki megérti, amit üzen, az világmélyről feltörő érzéseket tapasztal meg!!

Ady varázslat volt, Csinszka ezt írta róla: "Ady csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Olyan szép, hogy aki megértette ezt a nagy szépséget és kiverekedte a jogot őrizni ezt a testet, örökös rettegésben élt, hogy elveszítheti!"

Móricz Zsigmond pedig ezt mondta: "Aki nem ismerte őt, nem érti, mit mondok, de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy páratlanul szuggesztív egyéniség ismeretétől van megfosztva. Mert hogy tudott szívébe fogadni mindenkit, férfit, nőt, válogatás nélkül, karakter nélkül mindenkit, akiben lélek volt és iránta való szerelem s mindjárt mindnyájukkal testvér volt és szerelmes és fiú s apa s mindről mindent tudott s minden szépet látott és érdekeset és kíváncsi volt és adakozó volt és követelő volt és hízelgő és maró és kegyetlen és szenvedélyesen szerelmes. Egy fénycsóva volt, mely azért imbolygott a földi tereken, hogy fényt szórjon s magára vonja a lelkek szemét."

Amikor meghalt, arca újra azt a gyermeki tisztaságot árasztotta, ami csak kivételes emberek lelkében marad érintetlen! Szőnyi Lajos, az Érdekes Újság fotóriportere fényképezte le a halott Adyt, így maradt ránk az utolsó pillanat emlékképe.

Jézus a Hegyi Beszédben legfeljebb egy-két ezer ember előtt mondta el az AlapIGAZságokat! Mégis, hatása múlhatatlan! Akkor én a több százezres oldalletöltési mutatómmal vajon hány ember szívéhez, lelkéhez jutottam el?

Ady is és Jézus is győzött a Halál felett! Ha autóvezetés közben máshol járok, akkor én is!

Ady Endre: A föltámadás szomorúsága (részletek)

Sírom sziklái szétgurultak,

Füstölt a Golgota s kiléptem

Föltámadottan, tétován

Mély Sárkány-sírjából a Multnak

S mint akinek kevés a vére,

Elindultam új apostolok

Keresésére.

Valami úgy fog, mint rabot,

Mint alvajárót a tetőn,

Kit én is nézek reszketőn,

Mint furcsa távolit.

S amit én mondok, oly hüvös,

Mint jégbarlangba orditón

Besivító vihar-szavak.

Valahol hóban elakadt,

Valami messze hómezőn

Az én régi valóm.

Óh, jaj annak, aki föltámad

S nem érzi önnön életét,

Beszédje kongó báb-beszéd

S báb-szinpad bábja ő maga,

Kérdés, kisértés és titok.

Én azt várom: valaki majd

Hívni fog

S édes, meleg szájjal

Súgja meg majd, hogy ki vagyok.

Itt tó van a Tátra ölén,

Csillogó, tiszta, vad,

Keresem benne a századokat,

Az életemet,

A sírtáró dalokat.

Keresem magam közelségét,

A szállaló Időt

S a tükröt, a varázsosat,

A megismertetőt.

És megáll az Élet

És tudom, hogy most már semmi sincs,

Senki sem él

És semmi sem igaz.

Keshedt, vén arc vigyorg a tóból

És nem tudom: ki az?

Föltámadtam, jaj, föltámadtam.