Kosztolányi Dezső írta, hogy a "A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa." Igen! Ez igaz a versekre is, hozzátéve, hogy múzsa nélkül nincs igazi és jó vers!
Egy elgondolkodtató, szívszorítóan fájdalmas verset dolgozott át zeneileg a P-Mobil. Az eredeti is nagyon jó, az Ismerős Arcoktól, kissé lassú nekem és melankolikus, de gyönyörű és sírós!
Ebben a néhány sorban benne van minden fájdalom, ami minket ért és ér, ez a néhány sor jobban kifejezi az együvé tatozásunkat, mint bármi más! Nem véletlenül lett szinte himnusz, de jelkép mindenképpen, a Délvidéktől, Erdélyen át a Felvidékig! És talán az sem véletlen, hogy a lemez címe, amin megjelent: Éberálom. De nem kell a gúnyhatáron átkelni ahhoz, hogy érezzük a dal erejét és egyszersmind fájdalmát is! Itthon sem könnyebb!
Lehet, hogy ma sehol sem könnyű? Lehet...
De Te, aki olvasol engem, vedd észre a lényeget:
Mi egy vérből valók vagyunk!
Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom,
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk
S bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a villámtépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél
Mint a leszakított, haldokló virág,
Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
– Ha nem vigyázol ránk -, olyanok leszünk mi is nélküled
S bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése