Kedves J.!
Változást szerettünk volna, emlékszel? Jó irányba. Nem értünk el semmit... Volt, aki feladta, van, aki továbbra is küzd! Miért? Nos, kedves J. ez nehéz kérdés! Nem lehet megválaszolni, minden érv ellen van két ellenérv, minden sors más és tudod, az emberek furcsán működnek, már nem is akarok kiigazodni rajtuk...
Aki hétfőn keddet mond, az szerdán csütörtököt...
Emberekkel kell működtetni a rendszert, a szar rendszert is és az áruló rendszert is! Eljutottak oda, hogy önként hajtjuk a fejünket a hurokba, nem tudunk jelenleg még mást tenni, mi már a csapdába születtünk, sok éve építik ki ellenünk az árulók által irányított és működtetett álMagyarországot! Még Magyarország a neve, de már régen nem magyar és régen nem ország, csupán egy idegenszívűek által uralt részvénytársaság, olyan célokkal, amikről most nem mondok semmit!
Mindent szétvertek, ami ellenállásra volt képes! Nézz körül, Kedves J.! Onnan, ahol Te most vagy, messzire látni! Túl a felhőkön nincs látóhatár! Miért hazudták, hogy elfogyott a szén? Azért, mert a bányászok kemények, ha ők az asztalra csapnak, akkor borulnak a whiskys poharak! Pedig van szén, még mindig sok millió tonna szén van alattunk... Miért verték szét a vasutat apró darabokra? Ugyanezért!
Mi maradt? Kicsi, önmagukban alig látható vállalatocskák, összhang és közös célok nélkül. Kik maradtak? A dolgozók maradtak, mert az állomásokat nem lehet arrébb vinni. De hogyan maradtak? Csendben.
Mit kaptunk tőlük? Fájdalmat, ostobaságot, hozzá nem értést! Mit adtak? Semmit! Csak akkor hajlandóak bármit is adni, ha veszélybe kerül a mocskos pénzük, a lopott területeik, a pozíciójuk, a fene nagy státuszuk! Mikor kerül ez veszélybe? Ha nem működtetjük tovább a rendszert, ezt a szarkupacot! Ha azt mondjuk, elég volt, nem csináljuk tovább! Csak akkor fognak megijedni, ha minden leáll, ha romba döntünk mindent, hogy egy új világ épülhessen a könnyeken, a szenvedésen, nélkülük! Én már egyszer befejeztem, emlékszel? Hétfőn. Akkor úgy terveztem, hogy többet vissza sem jövök... Aztán máshogy alakult... De pánikot, felfordulást, azt okoztam, nem is kicsit! De a rendszert egyedül nem tudtam megingatni, ahhoz egy ember kevés!
Kicsit mesélek Neked a többiekről, jó? Aki maradt, azért maradt, mert szereti ezt csinálni, legalábbis a többség ilyen. Az, hogy ért-e hozzá, az már más kérdés, de ezzel nem csak mi vagyunk így. Minden területről elmondható mindez és nem jó az irány, nagyon nem jó!
De térjünk vissza hozzánk! Durva lépcsőket szereltek be a rendszer bérezés nevű daraboló ollójába, olyan szinten tudták így szétvágni a valaha közösségként működő csoportot, hogy az elszomorító! És az a legszomorúbb egyébként, hogy ennek a bérezés nevű valaminek köze nincs a valósághoz!
Az, hogy én egyedül csinálom azt amit csinálok, miközben nem messze tőlem hárman vannak ugyanarra vagy kevesebb (!!!) feladatra, magasabb alappal és magasabb műszakpótlékkal, az felháborító! Még messzebb még magasabb az alap, mert a beosztásuk elé odaírják, hogy "fő"! Agyrém!
Látom, hogy mit csinálnak sokan, látom, hogy mennyire értenek hozzá vagy mennyire nem! Amikor a késett személyvonat lépi x állomás első bejáratát, de a "fő" úr nyom egy kijáratot keresztben a hídra egy 600 méteres tehervonatnak, ami majd az állomás után rögtön át kell, hogy másszon egy 10-es lassújelen, akkor elgondolkodom, hogy tényleg megérdemlik a magasabb bért? Ott egyébként vannak négyen vagy öten...
Nincs sok értelme folytatni, tényleg...
Kedves J.! Most ennyit írok csak, majd legközelebb többet mesélek.
Azért vannak szép dolgok is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése