A cikk eredetileg megjelent: 2013. március 19-én
Ez is megtörtént! A márciusi hóvihar elhozta nekem a hóekét! Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok nem nagyon van már olyan dolog, ami még nem történt meg velem munka közben!
Mondhatnám nagyképűen, hogy rutinos öreg róka vagyok már a szakmámban, de nem mondom. Szerény vagyok!
De az tény, hogy volt már szinte minden, ami megtörténhet: baleset, ütközés, siklás, gázolás, felsővezeték-szakadás, vonatból kieső kedves utas, bombariadó, szolgálatképtelen vonat, rendőri intézkedés, árvíz, vonattorlódás, áramkimaradás, berendezés meghibásodás sőt leállás, bizberkikapcsolás, átépítés, teljes kitérőcsere, ágyazatcsere, áramütéses baleset, katasztrofális Ro-La siklás, betörés, támadás, minden...
Azon azért sokszor elgondolkodom, hogy amíg én teljesen egyedül végzem a szolgálatomat, az égvilágon mindent nekem kell csinálni, addig más állomásokon ugyanennyi vagy nagyjából ugyanennyi vonatra két-három-öt-hét ember van ugyanennyi vagy több fizetésért! Elkeserítő és egyben elgondolkodtató is...
Vajon érdemes küzdeni megszakadásig a semmiért? Belebetegedni és beleőrülni a túlterhelésbe nap mint nap? És mindezt úgy, hogy "felül" le sem szarják, hogy mi van velünk, hogy bírjuk-e, csak ugatnak, ha nagy ritkán valami nem kerek egészen. Ez a legszomorúbb egyébként, azt hiszem!
Mindegy, csinálom, amíg bírom, aztán majd meglátjuk, mit küld a Jóisten!
Ja, el ne felejtsem: itt van két kép a hóekéről! Bár a képeken úgy látszik, mintha nem lenne hó, (és sokan ezt így is gondolták...) de volt az állomáson több olyan hely is, ahol a szél 50-80 cm magas, masszív hótorlaszt épített és ezzel blokkolta a közlekedést és a tolatást.
Ezt is megoldottuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése