Van olyan, hogy egy életen át várunk valamire. Van, hogy elfogy a türelmünk és nem várunk tovább! De én kitartóan vártam ezt a pillanatot és megtörtént!
32 évet vártam erre!
A történet 1986-ban játszódik, az akkor működő Fáraó együttes egy fél koncert erejéig bekerült a rádióba. Nagy szó volt ez akkor, elhihetitek! Gimnazista voltam és a folyosón a Rotors együttes basszusgitárosa adta a hírt, hogy ma délelőtt adják le a felvételt. Basszus, gondoltam, ezt pedig fel kell venni!
Akkoriban más világ volt egy vidéki gimnáziumban, nem úgy volt, hogy kiszaladok, mert dolgom van. Mobiltelefonnak még híre sem volt, sőt, otthon sem volt még mindenkinek telefonja... Így merészen bekopogtam az igazgatóhelyettes irodájába, hogy nekem feltétlenül telefonálnom kell! Voltak ám keresztkérdések, hogy mi lehet olyan fontos, de én nem adtam fel! Szeretnék egyet telefonálni, ki is fizetem, ha kell! Végül engedélyt kaptam rá! Király, mi? Kegyesen engedélyezték, hogy telefonálhatok egy fél percet! Volt ám öröm! Samu barátom a lépcsőnél reménykedett, hogy sikerrel járok!
Szerencsére akkor gyesen volt otthon anyám a legkisebb öcsémmel, és szerencsére éppen akkor nem sétáltak, vagy hasonló így felvette a telefont. Röviden elmondtam neki a feladatot, beáldoztam a célra egy kazettát, már azt sem tudom mi volt rajta, de nem is számított! Ő pedig ügyesen végrehajtotta a műveletet, és meglett a felvétel! Hú, de örültünk neki!
Utána, egyszer télen, hóban tornaórán mondta a tesitanár foci előtt: "Mehet a játék!" Mi pedig Samuval már rá is zendítettünk, hogy: "Mehet a játék, mehet a játék, mindenki nyerhet, lényeg a szándék!"
Aztán eltelt 32 év és nekem csak az a rongyosra hallgatott kazettán volt meg a koncert! Tavaly újra összeálltak Gidóék, újra van Fáraó, de megmondom őszintén, nem az igazi! Valahogy hiányzik belőle a tűz, az erő, az elszántság!
És ma este Samu üzent, hogy valaki feltette az eredeti koncertet! Hurrá! Végre!
Köszönöm Samu!
Íme, itt van, hallgassátok Ti is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése